A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Etimológia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Etimológia. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. október 21., csütörtök

misal

Nemrég az nagyszerű élmény ért, hogy élőben hallhattam valakit cigányul beszélni. Úgy értem, hogy mentem az utcán, és meghallottam, hogy valaki fennhangon magyaráz valamit a mellette állóknak. Tehát nem demonstrálta a nyelvet, hanem használta. Ilyet még Magyarországon sosem tapasztaltam, és nagyon megfogott.

Utána is olvastam mit lehet erről a nyelvről tudni, és azt láttam, hogy több helyütt már standardizálási törekvések is vannak. Sőt, egész nyelvújítás, ami magában foglalja, hogy egyes fogalmakra egyenesen a hindiből vesznek át szavakat!

Az egyik ilyen hindi neologizmuson megragadt a tekintetem.

Misal मिसाल (miszál), mint példa.

Erre azért van szükség, mert több romani nyelvjárásban ezt a szót a befogadó nyelvből kölcsönözték, mint a primer (szláv nyelvterületeken), a bajšpilo (német), és a példa (találd ki) esetében ez nyilvánvaló.

De térjünk vissza a misal-ra. Nekem azért szúrt szemet, mert ezt a szót egyből értettem a felsoroltak közül. Ez ugyanis arab szó. Tehát a dicséretes törekvés, hogy hindiből kölcsönzött szóval egységesítsék a romani nyelvet itt egy kicsit zátonyra futott, mivel a hindi maga is kölcsönözte ezt a szót. Így megtorpedózta az eredetiesítést, mivel a hindi szó sem eredetibb azoknál, amiket helyettesíteni hivatott.

Az arab egyébként bőkezűen ajándékozta szavait más nyelveknek. Ez a szó is számos más nyelvbe átkerült még a hindin kívül. Hogy ne menjünk messzire, rögtön ott a török misal, a nem túl meglepő urdu مثال (miszál), ugyanez perzsa szónak is elmegy, és az indonéz misalnya-ban is ennek nyomára bukkanunk. A perzsa és az urdu egyébként megőrizte még az eredeti helyesírást is.

Az eredeti szó مثال (mithál, th-val, mint az angol both szóban) a sémi مثل methele gyökből származik, melynek jelentése: hasonlónak lenni, hasonlítani. Az említett nyelvekbe nem csak a példa jelentésű alakja került át, hanem több más is, mint amsila, masal, misl, tamsil, melyek jelentése szintén a hasonlóság körül forog, mint ahogy a példa, példány, minta is mind emlékeztet, hasonlít valamire.

Nagyon szépen megfigyelhető ezekben a szavakban az arab nyelv egyik rendkívül praktikus jellegzetessége a gyök rendszer, és az arra épülő, minta alapú szóképzés. A gyök betűit kiemeltem, hogy könnyen megfigyelhető legyen milyen mintákat képez az egyes szavakban, miközben a sorrendjét sosem változtatja meg.

Ez ráadásul azon nem túl ritka sémi szavak egyike, amelyek ma is hasonló hangzásúak és jelentésűek több sémi nyelvben is. Így a héberben másál (példabeszéd), másal (példával alátámaszt), és az amharában msale, msalet (példa).

musafir, szafari

Egyszer egy arab azt mondta nekem, hogy a román és az arab nyelvrokonok. Önkéntelenül is összevontam a szemöldököm. Látván ezt rögtön meg is indokolta, mire alapozza állítását:

- Mert a román ha azt kérdezi hogy vagy, mit mond? Csefács? Igaz? És az arab is azt mondja: Cséfacs!

Iskolapéldája volt ez a felszínes ismereteken alapuló elhibázott következtetéseknek.

A román valójában azt mondja: Ce faci? Ami szó szerint annyit tesz: Mit csinálsz? Bármelyik újlatin nyelvben megtalálhatta volna e két szó párhuzamát. De még ha a szlovák čo-t (cso) említi, akkor is közelebb áll a valósághoz, mint az arabbal.

Az arab viszont nem azt mondja, hogy csé facs, hanem cséf-acs, és azt is csak néhány régi sámi nyelvjárásban. Egyébként kéjf (hogyan?) és egy 2. személyrag: kéf-ek, كيفك. Tehát szó szerint: Hogy vagy?

Mindamellett mégis van valami a két nyelv között, ami ismerőjüknek feltűnt. És ez a közvetve arabból származó jövevényszavak feltűnő mennyisége. Amennyire én tudom a közoktatásban a román esetében sem kapott nagyobb hangsúlyt az arab jövevényszavak léte, mint a magyar esetében.

Ilyen jövevényszavak a musafir és a világhírű szafari is. Hogy miért így együtt, azt mindjárt elmondom.

A musafir a románban vendéget jelent, és a román etimológiai szótár (DEX) szerint közvetlenül a török misafir szóból ered. Ennek legkorábbi alakja a törökben a müsafir, amit ugyancsak "vendég" értelemben használnak. Érdekes, hogy a románban mégsem az ü/i-s változat honosodik meg, hanem az eredetihez közelebb álló u-s, vagy néhol a szintén sajátos, manapság is átírásokban gyakran használt o-s (mosafir) változat (vö. Mohamed). Talán ez a preferencia mutatkozik meg a Csík > Ciuc (csuk) átírásban is, bár ez utóbbiban a kiinduló hang más.

Figyelemre méltó, hogy ez a szó átkerült az újgörögbe is: μουσαφίρης (kb. muszafirisz) alakban.

Az eredeti szó az arab muszáfir - مسافر volt, ami szó szerint utazót jelent, akit azonban szokás volt vendégül is látni. Ez a سفر (szafara) gyökből származik, ami az utazni ige.

Itt jön a képbe a szafari, ami szintén ebből a gyökből származik, és eredeti jelentésében ugyancsak utazást jelent. Az egész világot bejárt szó, az angolban 1858-tól jelen van safar és safari alakban is, utazás, expedíció jelentéssel, közvetlenül a szuahéliből átvéve.

taraf, tarifa

A román taraf szó a törökből ered. A románban ez együttest, kis zenekart, bandát jelent. A törökben viszont valaminek a szélét, szélsőséget. A török maga is kölcsönzi ezt a szót, méghozzá az arabból (طرف). Ez a szó az arabban a tarafa gyökből származik, ami a pislog, pillant ige. Hogy miként jön a pislogásból a szélsőség, és a szélsőségből zenekar, az bizonytalan.

Semmi köze ennek a magyarban is meghonosodott, egész világot bejárt tarifához, ami bár szintén az arabból származik, de más szóból, a ta3ríf (تعريف), információ, feljegyzés, fizetnivalók listája jelentésű szóból. Innen került a latinba, olaszba, angolba is. Gyöke az 3arafa (عرف), tudni, ismerni ige.