misal

Nemrég az nagyszerű élmény ért, hogy élőben hallhattam valakit cigányul beszélni. Úgy értem, hogy mentem az utcán, és meghallottam, hogy valaki fennhangon magyaráz valamit a mellette állóknak. Tehát nem demonstrálta a nyelvet, hanem használta. Ilyet még Magyarországon sosem tapasztaltam, és nagyon megfogott.

Utána is olvastam mit lehet erről a nyelvről tudni, és azt láttam, hogy több helyütt már standardizálási törekvések is vannak. Sőt, egész nyelvújítás, ami magában foglalja, hogy egyes fogalmakra egyenesen a hindiből vesznek át szavakat!

Az egyik ilyen hindi neologizmuson megragadt a tekintetem.

Misal मिसाल (miszál), mint példa.

Erre azért van szükség, mert több romani nyelvjárásban ezt a szót a befogadó nyelvből kölcsönözték, mint a primer (szláv nyelvterületeken), a bajšpilo (német), és a példa (találd ki) esetében ez nyilvánvaló.

De térjünk vissza a misal-ra. Nekem azért szúrt szemet, mert ezt a szót egyből értettem a felsoroltak közül. Ez ugyanis arab szó. Tehát a dicséretes törekvés, hogy hindiből kölcsönzött szóval egységesítsék a romani nyelvet itt egy kicsit zátonyra futott, mivel a hindi maga is kölcsönözte ezt a szót. Így megtorpedózta az eredetiesítést, mivel a hindi szó sem eredetibb azoknál, amiket helyettesíteni hivatott.

Az arab egyébként bőkezűen ajándékozta szavait más nyelveknek. Ez a szó is számos más nyelvbe átkerült még a hindin kívül. Hogy ne menjünk messzire, rögtön ott a török misal, a nem túl meglepő urdu مثال (miszál), ugyanez perzsa szónak is elmegy, és az indonéz misalnya-ban is ennek nyomára bukkanunk. A perzsa és az urdu egyébként megőrizte még az eredeti helyesírást is.

Az eredeti szó مثال (mithál, th-val, mint az angol both szóban) a sémi مثل methele gyökből származik, melynek jelentése: hasonlónak lenni, hasonlítani. Az említett nyelvekbe nem csak a példa jelentésű alakja került át, hanem több más is, mint amsila, masal, misl, tamsil, melyek jelentése szintén a hasonlóság körül forog, mint ahogy a példa, példány, minta is mind emlékeztet, hasonlít valamire.

Nagyon szépen megfigyelhető ezekben a szavakban az arab nyelv egyik rendkívül praktikus jellegzetessége a gyök rendszer, és az arra épülő, minta alapú szóképzés. A gyök betűit kiemeltem, hogy könnyen megfigyelhető legyen milyen mintákat képez az egyes szavakban, miközben a sorrendjét sosem változtatja meg.

Ez ráadásul azon nem túl ritka sémi szavak egyike, amelyek ma is hasonló hangzásúak és jelentésűek több sémi nyelvben is. Így a héberben másál (példabeszéd), másal (példával alátámaszt), és az amharában msale, tämsalet (példa).

musafir, szafari

Egyszer egy arab azt mondta nekem, hogy a román és az arab nyelvrokonok. Önkéntelenül is összevontam a szemöldököm. Látván ezt rögtön meg is indokolta, mire alapozza állítását:

- Mert a román ha azt kérdezi hogy vagy, mit mond? Csefács? Igaz? És az arab is azt mondja: Cséfacs!

Iskolapéldája volt ez a felszínes ismereteken alapuló elhibázott következtetéseknek.

A román valójában azt mondja: Ce faci? Ami szó szerint annyit tesz: Mit csinálsz? Bármelyik újlatin nyelvben megtalálhatta volna e két szó párhuzamát. De még ha a szlovák čo-t (cso) említi, akkor is közelebb áll a valósághoz, mint az arabbal.

Az arab viszont nem azt mondja, hogy csé facs, hanem cséf-acs, és azt is csak néhány régi sámi nyelvjárásban. Egyébként kéjf (hogyan?) és egy 2. személyrag: kéf-ek, كيفك. Tehát szó szerint: Hogy vagy?

Mindamellett mégis van valami a két nyelv között, ami ismerőjüknek feltűnt. És ez a közvetve arabból származó jövevényszavak feltűnő mennyisége. Amennyire én tudom a közoktatásban a román esetében sem kapott nagyobb hangsúlyt az arab jövevényszavak léte, mint a magyar esetében.

Ilyen jövevényszavak a musafir és a világhírű szafari is. Hogy miért így együtt, azt mindjárt elmondom.

A musafir a románban vendéget jelent, és a román etimológiai szótár (DEX) szerint közvetlenül a török misafir szóból ered. Ennek legkorábbi alakja a törökben a müsafir, amit ugyancsak "vendég" értelemben használnak. Érdekes, hogy a románban mégsem az ü/i-s változat honosodik meg, hanem az eredetihez közelebb álló u-s, vagy néhol a szintén sajátos, manapság is átírásokban gyakran használt o-s (mosafir) változat (vö. Mohamed). Talán ez a preferencia mutatkozik meg a Csík > Ciuc (csuk) átírásban is, bár ez utóbbiban a kiinduló hang más.

Figyelemre méltó, hogy ez a szó átkerült az újgörögbe is: μουσαφίρης (kb. muszafirisz) alakban.

Az eredeti szó az arab muszáfir - مسافر volt, ami szó szerint utazót jelent, akit azonban szokás volt vendégül is látni. Ez a سفر (szafara) gyökből származik, ami az utazni ige.

Itt jön a képbe a szafari, ami szintén ebből a gyökből származik, és eredeti jelentésében ugyancsak utazást jelent. Az egész világot bejárt szó, az angolban 1858-tól jelen van safar és safari alakban is, utazás, expedíció jelentéssel, közvetlenül a szuahéliből átvéve.

taraf, tarifa

A román taraf szó a törökből ered. A románban ez együttest, kis zenekart, bandát jelent. A törökben viszont valaminek a szélét, szélsőséget. A török maga is kölcsönzi ezt a szót, méghozzá az arabból (طرف). Ez a szó az arabban a tarafa gyökből származik, ami a pislog, pillant ige. Hogy miként jön a pislogásból a szélsőség, és a szélsőségből zenekar, az bizonytalan.

Semmi köze ennek a magyarban is meghonosodott, egész világot bejárt tarifához, ami bár szintén az arabból származik, de más szóból, a ta3ríf (تعريف), információ, feljegyzés, fizetnivalók listája jelentésű szóból. Innen került a latinba, olaszba, angolba is. Gyöke az 3arafa (عرف), tudni, ismerni ige.

Mi megy át a tű fokán?

Keresztény körökben régi vita, hogy a tevének, vagy a kötélnek kell átszuszakolnia magát a tű fokán ahhoz, hogy egy gazdag ember Mennybe jusson. De mit mond erről a Korán?

Jézusnak tulajdonítják azt a mondást, mely szerint „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Lukács, 18:25). Csakhogy az a teve sehogy sem akar átmenni a tű fokán. Emiatt bizonyára kényelmetlenül érezhették magukat bizonyos egyházatyák, kiknek több földi javuk volt annál, hogy szegénynek neveztethessenek. A görög kéziratokat vizsgálva láthatjuk, hogy gyakran próbáltak is enyhíteni a kifejezés erősségén. Bár a kamélosz szó a görögben tevét jelent, egy elegáns mozdulattal mégis könnyen kötéllé szelídíthető, ha éta helyett iótával írjuk. Így lesz a kamélonból kamilon (καμηλον -> καμιλον), és így lesz könnyebb a gazdagnak is a paradicsomba jutni. Persze csak ha a kötél átmegy a tű fokán.
Hogy ez lehetetlen?
Ó, hát föltehetőleg az idézet gazdája is így látta. Annál is inkább, mivel e kifejezés régóta megtalálható a sémi nyelvekben, és körülbelül annyit jelent, „majd ha piros hó esik”.

Bár a szír egyházak (kik azt állítják, hogy az evangéliumok eredetileg arámi nyelven íródtak) szintén ragaszkodnak a (vastag) kötél jelentéshez, a gazdagok helyzete ezáltal nem vált kevésbé kilátástalanná. [Az arámi gamlo (ܓܡܠܐ) szó egyaránt bír teve, vagy hajóvontató kötél jelentéssel.]

Hátha... (Szűcs Édua rajza)

Egy lehetséges megoldásra a Korán olvastán derül fény. Míg a keresztények azon vitatkoznak, hogy a tevének, vagy a kötélnek kell átbújnia a tű fokán a gazdagok mennybemeneteléhez, a Korán rávilágít arra, hogy mindegy kötél, vagy teve. Üdvözülésünk kulcsa nem anyagi helyzetünk függvénye, hanem valami egészen más.

إِنَّ الَّذِينَ كَذَّبُوا بِآَيَاتِنَا وَاسْتَكْبَرُوا عَنْهَا لَا تُفَتَّحُ لَهُمْ أَبْوَابُ السَّمَاءِ وَلَا يَدْخُلُونَ الْجَنَّةَ حَتَّى يَلِجَ الْجَمَلُ فِي سَمِّ الْخِيَاطِ وَكَذَلِكَ نَجْزِي الْمُجْرِمِينَ

„Bizony azok, akik meghazudtolták a Mi jeleinket és gőgösen elfordultak azoktól, nekik nem nyittatnak meg az Ég kapui, s nem fognak a Paradicsomba belépni, míg a teve át nem megy a tű fokán. Mi így jutalmazzuk a bűnösöket.” (Korán 7:40)

Az eredeti szövegben a „جمل” szó szerepel, amit dzsemelnek, vagy dzsummalnak is ki lehet olvasni, eszerint értve alatta tevét, vagy hajókötelet.
Akkor mégis teve, vagy hajókötél?
A Korán ezt nagylelkűen az olvasóra bízza.

A Korán arabja Adam Clarke Bibliamagyarázatában

Adam Clarke Bibliatudós irányadó munkájában elismerően írt a Korán nyelvezetéről.

Adam Clarke (1760-1832) a John Wesley-t követő metodisták egyik legnagyobb befolyással bíró teológusa volt. Monumentális Bibliakommentárja több mint száz évig szabvány referenciamunka volt és széles körben használta minden evangélikus felekezet. Tüzetes és irányadó tudományos voltát elismerte az Örmény és a Kálvinista egyház egyaránt.

Ha kommentárjában föllapozzuk a Mózes második könyvének 20:26-os versére vonatkozó megjegyzéseit, a következő mondatra bukkanhatunk: „Mohammed dacolt Arábia minden költőjével és írástudójával, hogy megfeleljen a Korán nyelvének; így tisztaságát, eleganciáját és méltóságát tekintve elviszi a pálmát, és rivális nélkül marad.”1

Adam Clarke művében többször is említi az arab nyelvet, mely mint írja komoly segítséget jelent abban, hogy a Biblia héber és arámi nyelvű könyveinek szövegét értelmezni tudjuk. A tudós maga is jó példát statuált az arab nyelv elsajátításában, ezzel akarva-akaratlanul ösztönözve a szent könyvek mondanivalóját megérteni vágyókat arra, hogy hasonlóképpen tegyenek.

---

1 Természetesen a muszlimok ezt az érdemet nem Mohammednek, hanem Allahnak tulajdonítják.

A világ második legelterjedtebb írása

Amikor véletlenül valahol rábukkanunk egy arab szövegre, a legritkább esetben gondolunk arra, hogy ez valakinek épp olyan megszokott írás, mint nekünk a latin betűs. Pedig ez a helyzet, méghozzá nem is kevés ember esetében.

Az arab írás a világ második legelterjedtebb írása. Csak a latin előzi meg, amit már úgyis ismerünk. Ha megtanuljuk az arabot, akkor már a világ jelentős hányada le van tudva.

Habár az arab sémi nyelv, az arab írással nem csak sémi nyelveket írnak, hanem többek között a perzsát, urdut, pastut, malájt, hauszát, szuahélit, pandzsábit, ujgurt, kazahot, kirgizt, azerit, és kurdot, sőt a diaszpórában élő zsidók gyakran írtak vele hébert, és az Oszmán biradalom is ezt használta a török nyelv írására. A lista közel sem teljes.

Az arab írás kisebb kiegészítésekkel alkalmas gyakorlatilag bármilyen nyelv lejegyzésére. Európában pl. használták a portugál, spanyol, albán, bosnyák, lengyel (tatár kisebbség), és a román nyelv írására is.

Annak sem lenne semmi akadálya, hogy magyarul írjunk vele. Ha például azt szeretnénk leírni, hogy "Keleten kél a Nap", az a következőképp nézhetne ki:

كَلَتَن كَيل أَ نَپ

A magyar nyelvre persze nem létezik szabvány arab helyesírás, így ettől enyhén eltérő írásmóddal is le lehetne írni, de valószínűleg bármely arab íráshoz szokott ember, nyelvétől függően, viszonylag könnyen és helyesen ki tudná olvasni akkor is, ha korábban sohasem találkozott a magyarral.

Az arab írásból harminc másik írás is ered, mint például a Xiao’erjing (hsziao er csing, 小兒經, Xiǎo'érjīng, شِيَوْ عَر دٍ) a kínai írására, és Aljamiado (kb. alHamiádó), amelyet egyes újlatin nyelvek (spanyol, mozaráb, ladino) írására használtak.

Miért tanuljunk arabul?

Az arab nyelv a közel kelet kulturális nyelve, gyakorlatilag lingua franca, a diplomácia, és a társas érintkezés nyelve minden arab országban. Körülbelül 280 millió anyanyelvi beszélője van, és további 250 millióan használják, mint második nyelvet.
Ezzel az arab a világ ötödik legtöbbet beszélt nyelve.

Az arab nyelv sok más nyelvre is nagy hatással volt, mint a spanyol, portugál, hindi, perzsa, török, és sok más.
Ezen kívül szinte minden nyelvben megtalálhatóak az arabból származó jövevényszavak. A magyarban például többek között a következő szavak származnak az arabból: admirális, algebra, arzenál, elixír, haramia, kámfor, kávé, maffia, magazin, maskara, masszázs, matrac, sáfrány, sátán, szörp, tarifa, zenit. Jóllehet ezek a szavak a magyarba más közvetítő nyelv segítségével kerültek, de végső soron az arabból származnak. Az arab maga is gyakorta szerepelt közvetítő nyelvként, így juthatott el hozzánk sok ógörög, perzsa és szanszkrit szó, mint a kémia, vásár (bazár), és a cukor.

Az arab a középkorban a kultúra nyelve volt, az enciklopédikus tudás hordozója, mint a francia a XVIII. században. Az orvostudomány, csillagászat, technika és filozófia korabeli műveltségének zöme arab közvetítéssel jutott el Európába. Kultúrális jelentőségét jól illusztrálja, hogy az arab كتاب "könyv" szó tizenöt nyelvbe került át, és jelent ma is könyvet, írást.
Az arab nyelv a sémi nyelvek tanulmányozásában is kulcsszerepet játszik, mivel hatalmas az irodalma, és rengeteg ember beszéli folyamatosan csaknem háromezer éve napjainkig. Szótárai és nyelvtani leírásai régóta írott formában léteznek. Komoly segítséget jelent kihalt sémi nyelvek rekonstrukciójában, újraélesztésében, mint az ugariti, akkád és a héber.

Ami pedig sokaknak még ennél is fontosabb, hogy az arab liturgikus, vallási nyelv. Az Iszlám központi nyelve, de ugyanakkor más vallások egyes ágainak is a nyelve, úgymint az arab keresztényeké, drúzoké, mizrahi zsidóké, és iraki mándeusoké. Ezen a nyelven íródott a Korán, és a Mohammed Próféta életéről szóló hagyományok.