A világ második legelterjedtebb írása

Amikor véletlenül valahol rábukkanunk egy arab szövegre, a legritkább esetben gondolunk arra, hogy ez valakinek épp olyan megszokott írás, mint nekünk a latin betűs. Pedig ez a helyzet, méghozzá nem is kevés ember esetében.

Az arab írás a világ második legelterjedtebb írása. Csak a latin előzi meg, amit már úgyis ismerünk. Ha megtanuljuk az arabot, akkor már a világ jelentős hányada le van tudva.

Habár az arab sémi nyelv, az arab írással nem csak sémi nyelveket írnak, hanem többek között a perzsát, urdut, pastut, malájt, hauszát, szuahélit, pandzsábit, ujgurt, kazahot, kirgizt, azerit, és kurdot, sőt a diaszpórában élő zsidók gyakran írtak vele hébert, és az Oszmán biradalom is ezt használta a török nyelv írására. A lista közel sem teljes.

Az arab írás kisebb kiegészítésekkel alkalmas gyakorlatilag bármilyen nyelv lejegyzésére. Európában pl. használták a portugál, spanyol, albán, bosnyák, lengyel (tatár kisebbség), és a román nyelv írására is.

Annak sem lenne semmi akadálya, hogy magyarul írjunk vele. Ha például azt szeretnénk leírni, hogy "Keleten kél a Nap", az a következőképp nézhetne ki:

كَلَتَن كَيل أَ نَپ

A magyar nyelvre persze nem létezik szabvány arab helyesírás, így ettől enyhén eltérő írásmóddal is le lehetne írni, de valószínűleg bármely arab íráshoz szokott ember, nyelvétől függően, viszonylag könnyen és helyesen ki tudná olvasni akkor is, ha korábban sohasem találkozott a magyarral.

Az arab írásból harminc másik írás is ered, mint például a Xiao’erjing (hsziao er csing, 小兒經, Xiǎo'érjīng, شِيَوْ عَر دٍ) a kínai írására, és Aljamiado (kb. alHamiádó), amelyet egyes újlatin nyelvek (spanyol, mozaráb, ladino) írására használtak.