2010. október 21., csütörtök

misal

Nemrég az nagyszerű élmény ért, hogy élőben hallhattam valakit cigányul beszélni. Úgy értem, hogy mentem az utcán, és meghallottam, hogy valaki fennhangon magyaráz valamit a mellette állóknak. Tehát nem demonstrálta a nyelvet, hanem használta. Ilyet még Magyarországon sosem tapasztaltam, és nagyon megfogott.

Utána is olvastam mit lehet erről a nyelvről tudni, és azt láttam, hogy több helyütt már standardizálási törekvések is vannak. Sőt, egész nyelvújítás, ami magában foglalja, hogy egyes fogalmakra egyenesen a hindiből vesznek át szavakat!

Az egyik ilyen hindi neologizmuson megragadt a tekintetem.

Misal मिसाल (miszál), mint példa.

Erre azért van szükség, mert több romani nyelvjárásban ezt a szót a befogadó nyelvből kölcsönözték, mint a primer (szláv nyelvterületeken), a bajšpilo (német), és a példa (találd ki) esetében ez nyilvánvaló.

De térjünk vissza a misal-ra. Nekem azért szúrt szemet, mert ezt a szót egyből értettem a felsoroltak közül. Ez ugyanis arab szó. Tehát a dicséretes törekvés, hogy hindiből kölcsönzött szóval egységesítsék a romani nyelvet itt egy kicsit zátonyra futott, mivel a hindi maga is kölcsönözte ezt a szót. Így megtorpedózta az eredetiesítést, mivel a hindi szó sem eredetibb azoknál, amiket helyettesíteni hivatott.

Az arab egyébként bőkezűen ajándékozta szavait más nyelveknek. Ez a szó is számos más nyelvbe átkerült még a hindin kívül. Hogy ne menjünk messzire, rögtön ott a török misal, a nem túl meglepő urdu مثال (miszál), ugyanez perzsa szónak is elmegy, és az indonéz misalnya-ban is ennek nyomára bukkanunk. A perzsa és az urdu egyébként megőrizte még az eredeti helyesírást is.

Az eredeti szó مثال (mithál, th-val, mint az angol both szóban) a sémi مثل methele gyökből származik, melynek jelentése: hasonlónak lenni, hasonlítani. Az említett nyelvekbe nem csak a példa jelentésű alakja került át, hanem több más is, mint amsila, masal, misl, tamsil, melyek jelentése szintén a hasonlóság körül forog, mint ahogy a példa, példány, minta is mind emlékeztet, hasonlít valamire.

Nagyon szépen megfigyelhető ezekben a szavakban az arab nyelv egyik rendkívül praktikus jellegzetessége a gyök rendszer, és az arra épülő, minta alapú szóképzés. A gyök betűit kiemeltem, hogy könnyen megfigyelhető legyen milyen mintákat képez az egyes szavakban, miközben a sorrendjét sosem változtatja meg.

Ez ráadásul azon nem túl ritka sémi szavak egyike, amelyek ma is hasonló hangzásúak és jelentésűek több sémi nyelvben is. Így a héberben másál (példabeszéd), másal (példával alátámaszt), és az amharában msale, msalet (példa).

musafir, szafari

Egyszer egy arab azt mondta nekem, hogy a román és az arab nyelvrokonok. Önkéntelenül is összevontam a szemöldököm. Látván ezt rögtön meg is indokolta, mire alapozza állítását:

- Mert a román ha azt kérdezi hogy vagy, mit mond? Csefács? Igaz? És az arab is azt mondja: Cséfacs!

Iskolapéldája volt ez a felszínes ismereteken alapuló elhibázott következtetéseknek.

A román valójában azt mondja: Ce faci? Ami szó szerint annyit tesz: Mit csinálsz? Bármelyik újlatin nyelvben megtalálhatta volna e két szó párhuzamát. De még ha a szlovák čo-t (cso) említi, akkor is közelebb áll a valósághoz, mint az arabbal.

Az arab viszont nem azt mondja, hogy csé facs, hanem cséf-acs, és azt is csak néhány régi sámi nyelvjárásban. Egyébként kéjf (hogyan?) és egy 2. személyrag: kéf-ek, كيفك. Tehát szó szerint: Hogy vagy?

Mindamellett mégis van valami a két nyelv között, ami ismerőjüknek feltűnt. És ez a közvetve arabból származó jövevényszavak feltűnő mennyisége. Amennyire én tudom a közoktatásban a román esetében sem kapott nagyobb hangsúlyt az arab jövevényszavak léte, mint a magyar esetében.

Ilyen jövevényszavak a musafir és a világhírű szafari is. Hogy miért így együtt, azt mindjárt elmondom.

A musafir a románban vendéget jelent, és a román etimológiai szótár (DEX) szerint közvetlenül a török misafir szóból ered. Ennek legkorábbi alakja a törökben a müsafir, amit ugyancsak "vendég" értelemben használnak. Érdekes, hogy a románban mégsem az ü/i-s változat honosodik meg, hanem az eredetihez közelebb álló u-s, vagy néhol a szintén sajátos, manapság is átírásokban gyakran használt o-s (mosafir) változat (vö. Mohamed). Talán ez a preferencia mutatkozik meg a Csík > Ciuc (csuk) átírásban is, bár ez utóbbiban a kiinduló hang más.

Figyelemre méltó, hogy ez a szó átkerült az újgörögbe is: μουσαφίρης (kb. muszafirisz) alakban.

Az eredeti szó az arab muszáfir - مسافر volt, ami szó szerint utazót jelent, akit azonban szokás volt vendégül is látni. Ez a سفر (szafara) gyökből származik, ami az utazni ige.

Itt jön a képbe a szafari, ami szintén ebből a gyökből származik, és eredeti jelentésében ugyancsak utazást jelent. Az egész világot bejárt szó, az angolban 1858-tól jelen van safar és safari alakban is, utazás, expedíció jelentéssel, közvetlenül a szuahéliből átvéve.

taraf, tarifa

A román taraf szó a törökből ered. A románban ez együttest, kis zenekart, bandát jelent. A törökben viszont valaminek a szélét, szélsőséget. A török maga is kölcsönzi ezt a szót, méghozzá az arabból (طرف). Ez a szó az arabban a tarafa gyökből származik, ami a pislog, pillant ige. Hogy miként jön a pislogásból a szélsőség, és a szélsőségből zenekar, az bizonytalan.

Semmi köze ennek a magyarban is meghonosodott, egész világot bejárt tarifához, ami bár szintén az arabból származik, de más szóból, a ta3ríf (تعريف), információ, feljegyzés, fizetnivalók listája jelentésű szóból. Innen került a latinba, olaszba, angolba is. Gyöke az 3arafa (عرف), tudni, ismerni ige.