2009. április 2., csütörtök

Mi megy át a tű fokán?

Keresztény körökben régi vita, hogy a tevének, vagy a kötélnek kell átszuszakolnia magát a tű fokán ahhoz, hogy egy gazdag ember Mennybe jusson. De mit mond erről a Korán?

Jézusnak tulajdonítják azt a mondást, mely szerint „könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni” (Lukács, 18:25). Csakhogy az a teve sehogy sem akar átmenni a tű fokán. Emiatt bizonyára kényelmetlenül érezhették magukat bizonyos egyházatyák, kiknek több földi javuk volt annál, hogy szegénynek neveztethessenek. A görög kéziratokat vizsgálva láthatjuk, hogy gyakran próbáltak is enyhíteni a kifejezés erősségén. Bár a kamélosz szó a görögben tevét jelent, egy elegáns mozdulattal mégis könnyen kötéllé szelídíthető, ha éta helyett iótával írjuk. Így lesz a kamélonból kamilon (καμηλον -> καμιλον), és így lesz könnyebb a gazdagnak is a paradicsomba jutni. Persze csak ha a kötél átmegy a tű fokán.
Hogy ez lehetetlen?
Ó, hát föltehetőleg az idézet gazdája is így látta. Annál is inkább, mivel e kifejezés régóta megtalálható a sémi nyelvekben, és körülbelül annyit jelent, „majd ha piros hó esik”.

Bár a szír egyházak (kik azt állítják, hogy az evangéliumok eredetileg arámi nyelven íródtak) szintén ragaszkodnak a (vastag) kötél jelentéshez, a gazdagok helyzete ezáltal nem vált kevésbé kilátástalanná. [Az arámi gamlo (ܓܡܠܐ) szó egyaránt bír teve, vagy hajóvontató kötél jelentéssel.]


Hátha... (Szűcs Édua rajza)

Egy lehetséges megoldásra a Korán olvastán derül fény. Míg a keresztények azon vitatkoznak, hogy a tevének, vagy a kötélnek kell átbújnia a tű fokán a gazdagok mennybemeneteléhez, a Korán rávilágít arra, hogy mindegy kötél, vagy teve. Üdvözülésünk kulcsa nem anyagi helyzetünk függvénye, hanem valami egészen más.

إِنَّ الَّذِينَ كَذَّبُوا بِآَيَاتِنَا وَاسْتَكْبَرُوا عَنْهَا لَا تُفَتَّحُ لَهُمْ أَبْوَابُ السَّمَاءِ وَلَا يَدْخُلُونَ الْجَنَّةَ حَتَّى يَلِجَ الْجَمَلُ فِي سَمِّ الْخِيَاطِ وَكَذَلِكَ نَجْزِي الْمُجْرِمِينَ

Bizony azok, akik meghazudtolták a Mi jeleinket és gőgösen elfordultak azoktól, nekik nem nyittatnak meg az Ég kapui, s nem fognak a Paradicsomba belépni, míg a teve át nem megy a tű fokán. Mi így jutalmazzuk a bűnösöket.” (Korán 7:40)

Az eredeti szövegben a „جمل” szó szerepel, amit dzsemelnek, vagy dzsummalnak is ki lehet olvasni, eszerint értve alatta tevét, vagy hajókötelet.
Akkor mégis teve, vagy hajókötél?
A Korán ezt nagylelkűen az olvasóra bízza.

A Korán arabja Adam Clarke Bibliamagyarázatában

Adam Clarke Bibliatudós irányadó munkájában elismerően írt a Korán nyelvezetéről.

Adam Clarke (1760-1832) a John Wesley-t követő metodisták egyik legnagyobb befolyással bíró teológusa volt. Monumentális Bibliakommentárja több mint száz évig szabvány referenciamunka volt és széles körben használta minden evangélikus felekezet. Tüzetes és irányadó tudományos voltát elismerte az Örmény és a Kálvinista egyház egyaránt.

Ha kommentárjában föllapozzuk a Mózes második könyvének 20:26-os versére vonatkozó megjegyzéseit, a következő mondatra bukkanhatunk: „Mohammed dacolt Arábia minden költőjével és írástudójával, hogy megfeleljen a Korán nyelvének; így tisztaságát, eleganciáját és méltóságát tekintve elviszi a pálmát, és rivális nélkül marad.”1

Adam Clarke művében többször is említi az arab nyelvet, mely mint írja komoly segítséget jelent abban, hogy a Biblia héber és arámi nyelvű könyveinek szövegét értelmezni tudjuk. A tudós maga is jó példát statuált az arab nyelv elsajátításában, ezzel akarva-akaratlanul ösztönözve a szent könyvek mondanivalóját megérteni vágyókat arra, hogy hasonlóképpen tegyenek.


1 Természetesen a muszlimok ezt az érdemet nem Mohammednek, hanem Allahnak tulajdonítják.